Egy „megmunkált csont” feliratú zacskóból került elő az a 7,2 centiméter hosszú, törtfehér töredék, amelyről tisztítás után kiderült: valójában egy kerámia nőalak része. A bándi Essegvár 2026-os feltárásának lezárása után, a leletek átválogatásakor azonosították a tárgyat – közölte közösségi oldalán a Laczkó Dezső Múzeum. A leletről Nagy Szabolcs Balázs, az intézmény régész munkatársa írt részletes beszámolót.
A figurát az október 17-i, szombati ásatási záróprogramon közelebbről is megnézhetik az érdeklődők. A programon arról is szó lesz, hogyan készülhetett, miként kerülhetett a várba, és kik, mire használhatták.
Az agyagból formált, jól kiégetett szobrocska egy előkelő, késő középkori ruhát viselő nőt ábrázol válltól térdig. Az alak áll, kezeit a medencéje előtt összekulcsolja. Bár a feje letört, a töredék egyébként viszonylag jó állapotban maradt fenn, így készítésének részletei is megfigyelhetők.
Formába nyomták, majd kézzel alakították
A testtartás, a ruházat, a méret, a készítéstechnika és az alapanyag alapján a régész valószínűnek tartja, hogy a lelet az úgynevezett Kruseler Puppen típushoz tartozik. Ezek a figurák a fejet övező, dúsan fodrozott szegélyű kendőről kapták a nevüket. A viselet a 14. század közepétől a 15. század első évtizedeiig volt divatos az előkelő hölgyek körében.
Az ilyen szobrocskák nem egyedileg mintázott kisplasztikák voltak: formába nyomva készültek, ami már a sorozatgyártás felé mutat. Az essegvári darab elülső részét is formába nyomták, a szinte lapos, kevésbé részletes hátoldalát viszont kézzel alakították. Az apró díszeket a régész feltételezése szerint kerámiarátétekkel készíthették.
A típus a közölt magyar régészeti emlékanyagban kifejezetten ritka, Németalföldön és német területeken viszont sok példánya került elő. Lengyelországból, Csehországból és Ausztriából is ismertek hasonló darabok, Sziléziában pedig helyi gyártásukat is igazolták.
A beszámoló egy legendát is felidéz, amely szerint Árpád-házi Szent Erzsébet ilyen babákat osztogatott. A régész hangsúlyozza: ez inkább a legenda megírásának idején élő szokásokról árulkodhat, nem Szent Erzsébet koráról.
A déli épületszárny törmelékében találták
A viselet alapján meghatározható kor összhangban van az ásatási megfigyelésekkel. A töredék a vár déli épületszárnyának köves-habarcsos törmelékéből származik. Az előzetes eredmények alapján az épület a 15. század derekán dőlhetett össze, vagy akkor hagyhatták fel a használatát.
A szelvény feltárását 2027-ben még folytatni kell. Egyelőre úgy tűnik, hogy a törmelék a déli épületszárny, és talán a tőle keletre álló négyzetes torony omladékát tartalmazza. Erre utalnak az ott talált, vörös homokkőből faragott, épületsarkokat erősítő kövek is. Ha az omladék valóban eredeti helyzetében maradt meg, akkor a figurát utoljára az épületszárny vagy esetleg a torony egyik emeleti helyiségében használhatták.
A lelet olyan rétegből került elő, amelyből általában kevés tárgyra számítanak a régészek. A hasonló, nehezen bontható habarcsos-köves törmelékek többnyire vasszegeket, szerencsés esetben kőfaragványokat tartalmaznak. A tavalyi, ló- vagy lovagalakos kerámia aquamanile után az idei ásatás így újabb, a hazai emlékanyagban ritka figurális kerámiatöredéket hozott felszínre.
Játék, dísz vagy bibliai jelenetek szereplője?
A legelterjedtebb értelmezés szerint az előkelő, divatos ruhájú nőket ábrázoló, tenyérnyi figurák gyermekjátékok voltak. E felfogás szerint a lányok a későbbi női szerepekre készülhettek velük, míg a fiúk hasonló kerámia lovagalakokkal játszhattak. Innen ered a középkori Barbie babákkal vont párhuzam: a sorozatban készített figurák az ideálisnak tartott, gazdag és szép nőt jelenítették meg. A régész ugyanakkor leegyszerűsítőnek tartja, ha kizárólag játékként tekintünk rájuk.
