A Bakony erdeiben járva aligha gondolnánk, hogy a fák között egykor a harmadik világháborúra készültek. Pedig Nagytevel közelében, a Tevel-hegy alatt az 1960-as években olyan katonai parancsnoki központot építettek a szovjetek, amelynek egy atomháború körülményei között is működőképesnek kellett maradnia. A titkos létesítmény történetét a Falanszter és az UrbFace idézte fel közös bejegyzésében.
A Farkasodú néven is ismert létesítmény a Magyarországon állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport tartalék szárazföldi vezetési pontja volt. Innen irányíthatták volna a hadműveleteket, ha a NATO és a Varsói Szerződés közötti feszültség fegyveres konfliktussá fajul. A szovjet haditervekben Ausztria és Olaszország elleni támadó hadműveletek is szerepeltek.
Egy föld alatti kisváros
A bunker 12–21 méteres mélységben húzódott, csaknem 4000 négyzetméteren. L alakú folyosórendszerének hosszabbik szára 190, rövidebbik 80 méteres volt, és összesen 137 helyiségből állt.
A létesítményt atom-, vegyi és biológiai támadás elleni védelemre tervezték. Gáztömör páncélajtók, légszűrő berendezések és saját vízellátás szolgálták a bent tartózkodók biztonságát. A víztároló 45 ezer literes volt, a külvilággal pedig egy 30 méter magasra kiemelhető antenna és föld alatti kábelek biztosították az összeköttetést.
A felszínen sem egy magányos bunkerbejárat állt. A 220 hektáros katonai területen 53 épület és mintegy 400 szovjet katona szolgálta a parancsnoki központ működését és őrzését.
Fotó: Falanszter – UrbFace / Facebook
A Bakony más titkos objektumaival is kapcsolatban állt
A nagyteveli bunker egy kiterjedt katonai híradórendszer része volt. Föld alatti kábelek kötötték össze a Herend közelében lévő katonai objektummal és a Hajagtetőn működő BARSZ-állomással. Utóbbi a szovjet katonai kommunikációs hálózat egyik fontos magyarországi állomása volt.
A rendszert úgy tervezték, hogy háborús körülmények között is fennmaradjon a kapcsolat a különböző parancsnoki központok között.
A szovjet csapatok kivonulásakor a nagyteveli bunkert betemették. A Magyar Honvédség 1992-ben rövid időre megnyitotta a létesítményt a nagyközönség előtt, később azonban magántulajdonba került.
Az elhagyott föld alatti folyosókról és helyiségekről, rozsdás berendezésekről a Falanszter és az UrbFace közös bejegyzésében láthatók további fényképek.
