Az unokázós csalásokat már jól ismerjük: bűnözők idős emberek hiszékenységét, félelmeit és családi érzéseit kihasználva próbálnak pénzhez jutni. De mi történik, ha nem az unokára, hanem a magányos apa érzelmeire építenek?
Tasnádi István Az örökség című filmje erre a kérdésre épül. A Mucsi Zoltán alakította egykori sikeres ügyvéd egy fiatal nő, Hajnalka (Staub Viktória) hatása alá kerül. A nő látszólag szeretetet és törődést kínál, valójában azonban az idős férfi nyugdíja és lakása lehet a célpont. Két fia, Attila (Molnár Áron) és Kristóf (Lengyel Tamás) megpróbál közbelépni, ám a családi konfliktus hamarosan veszélyes játszmává fajul.
A film első felében szinte minden egy lakásban történik. A négy szereplő hol egymás ellen fordul, hol szövetséget köt, miközben senki sem lehet biztos a másik szándékaiban. A történet később kilép a lakás falai közül, és a lélektani csatározásokat a thrillerekből ismerős akciójelenetek váltják fel.
Az alapötlet kifejezetten erős. Az idős emberek kiszolgáltatottsága, a családon belüli bizalmatlanság és a szeretet utáni vágy kihasználása olyan témák, amelyekből megrázó film születhetett volna. Az Az örökség legjobb pillanataiban valóban sikerül megmutatnia, milyen nehéz különbséget tenni ragaszkodás és manipuláció között.
Különösen emlékezetes az a jelenet, amikor az apa egy váratlan mondattal elárulja: talán sokkal többet ért a körülötte zajló eseményekből, mint azt a többiek gondolják. Ebben a pillanatban a film túllép a szokványos bűnügyi történeten, és valamit megmutat az öregedés magányából is.
Csakhogy ezekből a pillanatokból nincs elég. A szereplők múltja és motivációi sokszor homályosak, egyes fordulatok nehezen indokolhatók. Az apa korábbi sikeres ügyvédi pályája és jelenlegi kiszolgáltatottsága között például hiányzik az igazán meggyőző kapcsolat. A két fiú konfliktusai sem mindig követhetők, a történet pedig időnként mintha csak azért váltana helyszínt, hogy újabb izgalmakat teremtsen.
A színészekkel alapvetően nincs baj, ám a rendezés nem mindig segíti őket. Molnár Áron és Lengyel Tamás több jelenetben indokolatlanul sokat kiabál, a párbeszédek pedig olykor inkább színházi előadásba illenének. Nem véletlenül: Tasnádi István elsősorban színházi alkotóként ismert, és ez a film szerkezetén, jelenetein is érződik.
A film 2026. október 22-től a mozik műsorán:
