„Emlékszem az eladókra is! Jó kis bolt volt!” – írta egyik olvasónk a Facebookon, miután megmutattuk a pápai Kapuszínről és környékéről készült régi felvételt. A Veszprém megyéből jöttem! helyfelismerő játékunk megfejtéséhez közölt, 1961-es Fortepan-fotón a boltfeliratok mellett a járókelőket, a kerékpárokat és a padokon üldögélőket is érdemes szemügyre venni. Olvasóinknak azonban a képen láthatóknál jóval több részlet jutott eszükbe.
A gombokra és az eladókra is emlékeznek
A rövidáruüzlet különösen sok emléket őrzött meg a hozzászólókban. Volt, aki a szép gombokat emlegette, másnak a pertligumit mérő Kocsis Laci jutott eszébe. A beszélgetésben sorra elevenedtek meg az egykori eladók: egy szemüveges fiatalember, majd egy fekete hajú férfi, aki az egyik visszaemlékező szerint később a „lovas boltban” is dolgozott. Egy másik olvasó még az égkék szemére is emlékezett.
„De sok szép árujuk volt” – szólt egy újabb hozzászólás. Más egy hajdani bőrdíszmű- és táskaboltot idézett fel.
Egy olvasónk arról írt, hogy régen az édesapjával vásárolt a Fő tér közelében, és megmaradt benne egy pinceszerű hely emléke. Erre is érkeztek válaszok: az egyik hozzászólónak a húsbolt előtti egykori raktár vagy jégpince jutott eszébe, más a vasbolt raktárát említette, sőt az akkori boltvezető nevét is felidézte: Balazatics Pistáét.
A fénykép így egymáshoz kapcsolódó emlékeket hívott elő. Valaki egy üzletre ismert rá, más már az ott dolgozókat is maga előtt látta.
Busszal a Fő térre, onnan a boltokba
„Akkor még volt élet a városban!” – fogalmazott egyik hozzászólónk. Hasonló érzés több olvasó véleményében is megjelent, az okokról azonban már eltérően gondolkodtak.
Volt, aki a Fő tér mai burkolatát bírálta, és a régi üzleteket, a butikokat, az embereket hiányolta. Egy másik hozzászóló a vásárlási szokások átalakulásával magyarázta a változást: emlékei szerint annak idején a Kossuth utcán sorakoztak az üzletek, ezért természetes volt az ottani forgalom. Ma sokan a bevásárlóközpontokat keresik fel.

Ehhez kapcsolódott egy újabb észrevétel: a közlekedés szerepe. Egy olvasónk arra emlékeztetett, hogy a Fő tér a tömegközlekedés központja is volt. Visszaemlékezése szerint megbízható és megfizethető járatokkal lehetett eljutni ide, a bevásárláshoz pedig saját autóra sem volt szükség.
„Nem kellett saját jármű (max. bicikli) ahhoz, hogy mindent meg lehessen venni!” – írta.
Az ő emlékeiben a könnyű megközelíthetőséghez kedves, közismert eladók és magyar termékek társultak. Utóbbihoz rögtön hozzátett egy tréfás kivételt is: a „kivehetős ajtós NDK-s turmixgépet”, Kern András ismert jelenetét megidézve.
„Nagyon remek gazdasági, társadalmi, kulturális központ volt!” – foglalta össze.
A hozzászólás a belváros egykori forgalmának gyakorlati oldalára is rávilágított: az üzletek és a közlekedés együtt tették kézenfekvővé, hogy az emberek a központban intézzék a vásárlást. Az ismerős eladókról szóló történetek pedig azt mutatják, mennyi személyes kapcsolat fűződött ezekhez a mindennapi utakhoz.
