A titokban felvett növendékeket, akiknek nem sikerült szemináriumba jutniuk, Rómába küldték – írta a Zirci Ciszterci Apátság. Akkor abban bíztak, hogy mire befejezik teológiai tanulmányaikat, hazatérhetnek, mert az amerikaiak addigra felszabadítják az országot. Ez a remény nem vált valóra. Az emigrációba kényszerült rendtagok közül ketten a bejegyzés szerint ma is a dallasi apátság szerzetesei.
A forradalom idején a zirci apátság épületében nem szerzetesek éltek: a dudari vájáriskola kollégiumának lakói laktak a falak között. Az apátság két szerzetes budapesti történetét is felidézte.
Farkasfalvy Dénes O.Cist., a későbbi dallasi apát ekkor még Magyarországon élt, és részt vett a budapesti egyetemisták által szervezett első tüntetésen. Egy korabeli amerikai filmhíradó felvételén is látható, amint a jogászhallgatókkal menetel a felvonulók között. A felvételt Dallasban meg lehet nézni.
Endrédy Vendel apát 1956. november 1-jén szabadult ki a Gyűjtőfogházból, amikor a forradalmi események hatására megnyíltak a börtön kapui. A pillanatra így emlékezett vissza: „A vörös csillagos őr helyett nemzetiszínű sapkarózsás őr nyitotta ki magányos cellámat”.
Az apátság írása valószínűsíti, hogy rendtársai ezután felkeresték. Az érdi ciszterci nővérek papucsot készítettek neki, amelyet ajándékba vittek. Erre azért volt szüksége, mert a pártállami diktatúra éveken át fűtetlen zárkában tartotta fogva, ahol kezei és lábai is elfagytak.
Szabadulása után a piaristák fogadták be Mikszáth téri rendházukba. Szabadsága azonban rövid ideig tartott: a forradalom után visszavitték a börtönbe, majd megrendült egészsége miatt 1957-ben Pannonhalmára, az idős szerzetesek szociális otthonába internálták.
