Üres kagylóhéjak százai csüngenek helyenként a Balaton szárazra került parti kövein, a kiszáradt tófenéken pedig a hullámok által lesodort héjakból kisebb-nagyobb turzások alakultak ki – írja közösségi oldalán a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet. A kagylók korábban a víz alatt éltek, erős fonalakkal kapaszkodtak a kemény felületekhez. A víz visszahúzódásával sokuk szárazra került és elpusztult; héjaik jelzik, hol hullámzott korábban a tó vize.
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Toruni Nicolaus Copernicus Egyetem kutatói két, egymással versengő inváziós fajt, a kvagga kagylót és a vándorkagylót vizsgálták. Nemrég megjelent tanulmányukban arra keresték a választ, hogyan viselik a kiszáradást, illetve azt, ha üledék temeti be őket.
A kvagga kagyló hatékonyabban jutott vissza a felszínre, amikor finom üledék alá került. Ez a tulajdonsága a mélyebb, iszapos területeken jelenthet előnyt.
A vándorkagyló viszont a kísérletekben hosszabb ideig maradt életben az üledék alatt és a vízből kiemelve is. A vízszint csökkenésekor emellett aktívabban húzódik a mélyebb részek felé. Az aljzat összetétele is számított: a durvább szemcséjű üledék mindkét faj túlélési esélyeit javította.
Az eredmények alapján a vándorkagyló jobban alkalmazkodhat a sekély, köves, időnként kiszáradó élőhelyekhez, míg a kvagga kagyló a mélyebb, iszaposabb tófenéken kerülhet előnybe. A parti köveken maradt üres héjak azt is szemléltetik, milyen veszélyt jelenthet az alacsony vízállás a felületekhez rögzülve élő vízi élőlényeknek.
A vízszint változása így a két faj közötti versenyt is alakíthatja: eltérő körülmények között más-más faj juthat előnyhöz, ami hosszabb távon a verseny kimenetelét is eldöntheti. A Balaton apadása tehát a víz alatti élővilág összetételére is hatással lehet.
A teljes, angol nyelvű tanulmány az Integrative Zoology folyóiratban jelent meg.
