A Séd – Veszprémi kritikai lap 2015 tavaszán indult Veszprémben. A kiadványt a városban élő, illetve Veszprémből elszármazott értelmiségiek, írók, művészek és más kulturális szereplők hozták létre azzal a szándékkal, hogy sajátos, kritikai nézőpontból kövessék és dokumentálják a város kulturális életét és szerepét. A lap nem a napi eseményekről kíván hírt adni, hanem a művészeti, tudományos és kulturális történések értelmezésére vállalkozik. Kritikákat, esszéket, olykor portrékat és elemzéseket közöl, s ezek révén egy-egy kiállítás, koncert, színházi előadás, könyv vagy film nem egyszerűen eseményként, hanem kulturális jelenségként kerül az olvasó elé. A lap vizuális megjelenése hangsúlyos.
A Séd figyelme elsősorban a hely kulturális életére irányul: a színházi előadásokra, hangversenyekre, kiállításokra, irodalmi eseményekre, múzeumi és levéltári programokra, könyvekre, valamint a város épített, természeti és kulturális örökségének különböző rétegeire. S a figyelem kiterjed a helyi értékek hazai és külföldi megjelenéseinek értékelésére is. Nem kizárólag az intézményes kultúrát követi. Olyan eseményeknek, műveknek és jelenségeknek ad teret, amelyek egy település mindennapi életében kevésbé látványosak, de figyelemre méltók, és amelyek feldolgozás nélkül könnyen eltűnnének az események gyors egymásutánjában.
A kritikai szemlélet a Séd meghatározó sajátossága. Nem egyszerűen beszámol egy kiállításról, színházi előadásról vagy könyvről, hanem annak minőségét, jelentőségét és kulturális összefüggéseit is vizsgálja. A lap éppen emiatt nem hírmagazinként működik. Fórumként, ahol a veszprémi kulturális élet jelenségei önálló vélemények és értelmezések tárgyává válhatnak, olykor egy-egy eseményről két vagy három vélemény közreadásával is. Helyi kötődése mellett kezdettől fontos törekvése, hogy a város kulturális történéseit tágabb szellemi összefüggésekben láttassa.
A lap indulásakor évente négy alkalommal jelent meg, 2018-tól azonban már évi hat, kéthavonta megjelenő lapszám készül. A Séd indulásától fogva 1000 példányban jelenik meg. Nyomtatott példányai kizárólag Veszprémben érhetők el, a teljes eddigi sorozat azonban digitálisan is hozzáférhető az Országos Széchényi Könyvtár Elektronikus Periodika Archívumának (EPA) felületén, így a lap tartalma a városon kívülről is bármikor olvasható. A több mint hatvan lapszám időközben nemcsak folyóirat-sorozattá, hanem Veszprém kulturális életének folyamatosan épülő dokumentumává is vált. A folyóirat alkalmanként Séd Könyvek sorozatcímmel könyveket is megjelentet.
A Séd eddigi történetében fontos szerepet játszott az intézményi háttér. A lap városi támogatással, a Pannon Egyetem kiadásában jelent meg. A folyóirat történetének új szakasza kezdődik azzal, hogy a továbbiakban a Művészetek Háza folyóirataként jelenik meg. Az intézményi változás ugyanakkor nem jelenti a lap szellemi alapállásának megváltozását: továbbra is a helyi kulturális életének kritikai figyelésére, értelmezésére és dokumentálására vállalkozik.
Ezt a folyamatosságot és egyben a lap sokféleségét jól mutatja a 65. szám is. Lapbemutatójára 2026. október 13-án, kedden 16.30 órakor kerül sor a Kabóca Bábszínházban. A beszélgetés vendége Gazdag Tibor színész, Markó Róbert rendező, a Kabóca Bábszínház igazgatója, Szántó Viktória dramaturg, valamint Vándorfi László rendező, a Pannon Várszínház igazgatója lesz. Meghívásukat az teszi különösen indokolttá, hogy az új lapszám kiemelten foglalkozik a 25 éves Kabóca Bábszínházzal és a szintén 25 éves Pannon Várszínházzal. A két jubileum lehetőséget ad arra, hogy a lap a két veszprémi színházi műhely történetét, művészi törekvéseit és a város kulturális életében betöltött szerepét is vizsgálja. A bemutatón résztvevők megismerhetik a Pannon Várszínház új magyar darabjainak szövegkönyveit tartalmazó Hősbemutatók kötettel, illetve Kabóca történetét felvázoló monográfiával és az előadáskritikák válogatott gyűjteményével is.
A 65. szám legbővebb rovata ezúttal a zenei rovat. A közelmúltban lezajlott Auer Fesztivál koncertjeiről Kovács Attila, M. Tóth Antal, Rostetterné Nagy Rita és Rostetter Szilveszter tollából közöl kritikákat a lap. Ugyancsak gazdag a képzőművészeti anyag: Tevesz Mária a Laczkó Dezső Múzeum Ars Sacra című kiállításáról ír, Grászli Bernadett a Művészetek Házában lezajlott japán–magyar fesztiválról, Balázs Kata pedig a londoni Arcadia Missa Gallery tárlatáról, amelyen Ujj Zsuzsi fotóműveit mutatták be. A londoni kiállítás egyik alkotása a lapszám borítóján is látható.
A 65. szám további írásai tovább szélesítik a kulturális képet. Kincses Károly Kiss-Kuntler Árpádnak a Dubniczay-palotában jelenleg is látható tárlatáról ír, Éltető Erzsébet Kovács Attila verses koncertjét mutatja be, amelynek a Pannon Egyetem adott helyet. Dósay Norbert Buvári Tamás Föld és vas című játékfilmjével foglalkozik, Rainer Pál a honvédezredekről szóló kötetről ír, Horváth András pedig a Tiszatáj Könyvek között megjelent Géczi János-esszét ismerteti. A lapszám egyik különleges darabja Palágyi Sylvia régész kisesszéje, amely az akantusz ábrázolásának kérdéséhez kapcsolódik, egy, az antikvitásban is ismert medveköröm-motívum kapcsán.
A Séd sajátos helyét az adja, hogy egyszerre helyhez kötött és nyitott. Veszprém kulturális életéből indul ki, de nem kíván bezárkózni a helyi nyilvánosságba. A városban és a városról létrejövő művészeti és szellemi teljesítményeket tágabb kulturális összefüggésekben igyekszik láttatni. Az elmúlt évtized alatt így vált többé egyszerű kulturális kiadványnál: egy város szellemi életének kritikai lenyomatává és folyamatosan bővülő archívumává. A Séd nemcsak azt rögzíti, mi történik Veszprém kulturális életében, hanem azt is, hogy milyen kérdéseket tart fontosnak, milyen értékeket vitat meg, és milyen nézőpontokból próbálja megérteni saját kulturális környezetét.
