1921. október 26-án, délután egy órakor különös vendégek érkeztek a tihanyi bencés apátságba. IV. Károlyt, az utolsó megkoronázott magyar királyt és feleségét, Zita királynét katonák kísérték a kolostorba. Az uralkodó néhány nappal korábban még abban reménykedett, hogy visszaszerezheti a magyar trónt. Tihanyba azonban már fogolyként érkezett.
Károly 1918 novemberében visszavonult az államügyek intézésétől, de a trónról hivatalosan nem mondott le. 1921-ben kétszer is megpróbált visszatérni Magyarországra. Második kísérlete október 23–24-én, a budaörsi harcokban bukott el, amikor a hozzá hű csapatok összecsaptak Horthy Miklós kormányzó haderejével. Az eseményekről a 24.hu évfordulós cikke is részletesen beszámolt.
A királyi párt előbb Tatán, az Esterházy-kastélyban vették őrizetbe. Október 26-án reggel hat órakor különvonattal Aszófőre, majd onnan gépkocsival Tihanyba szállították őket.
Három szerény szoba jutott a királyi párnak
A tihanyi szerzetesek mindössze előző nap értesültek arról, hogy az apátságban kívánják elhelyezni az uralkodót és feleségét. Október 25-én Lorx Viktor tábornok jelent meg a kolostorban, hogy intézkedjen a szállásukról.
Hevesi Bernát alperjel tiltakozott. Az apátság szobáit és berendezését túlságosan szerénynek tartotta ahhoz, hogy királyi vendégeket fogadjanak. Azt javasolta, hogy inkább Pannonhalmán vagy Zircen helyezzék el őket, ahol megfelelőbb körülményeket tudnának biztosítani számukra.
A hatóságok azonban ragaszkodtak Tihanyhoz. A királyi pár végül az apátság első emeletén, három egymásba nyíló szobában kapott helyet. A kolostorban közben katonákat és a király kíséretének tagjait is elszállásolták, több szerzetesnek pedig át kellett adnia saját szobáját.
A következő napon szigorították az őrizetet. A király kísérőinek ajtaja elé katonákat állítottak, és megtiltották nekik, hogy elhagyják szobájukat. Károly és Zita még a kolostor kertjében is csak előzetes bejelentés után, felügyelet mellett sétálhatott.
Tiltakozás a trónfosztás és a száműzetés ellen
A tihanyi napok alatt az uralkodó több látogatót is fogadott. Október 28-án Csernoch János bíboros, esztergomi érsek kereste fel. Károly ekkor már számolt azzal, hogy a magyar országgyűlés megfoszthatja trónjától, de továbbra is fenntartotta uralkodói jogait.
Október 30-án közölték vele, hogy a magyar kormány az antanthatalmak követelésére átadja őt és feleségét a brit haditengerészetnek. A király írásban tiltakozott az intézkedés ellen, arra hivatkozva, hogy magyar uralkodóként joga van az ország területén tartózkodni. A tihanyi napokban keletkezett, saját kezűleg aláírt tiltakozó nyilatkozatát a Magyar Nemzeti Levéltár is bemutatta.
Másnap, október 31-én Apponyi Albert gróf és Széchen Miklós is meglátogatta a királyi párt. Az utolsó tihanyi órákban Károly és Zita elbúcsúzott a vendéglátó szerzetesektől. A korabeli beszámolók szerint távozásuk előtt gyóntak, majd a kápolnában imádkoztak.
Este gépkocsikkal vitték őket Aszófőre, ahol különvonat várakozott rájuk. November 1-jén Bajánál, a Dunán horgonyzó brit Glowworm fedélzetén hagyták el Magyarországot.
Öt hónappal később meghalt a száműzött király
IV. Károly és Zita 1921. november 19-én érkezett meg Madeira szigetére. A száműzetésben súlyos anyagi gondokkal küzdő család egy fűtetlen hegyi villában lakott. A király 1922 márciusában megbetegedett, influenzáját tüdőgyulladás súlyosbította. Április 1-jén, mindössze 34 évesen meghalt. Felesége, Zita ekkor nyolcadik gyermeküket várta. Az utolsó magyar királyt Madeirán temették el, sírja ma is ott található. Utolsó heteiről a Habsburg Ottó Alapítvány részletes történeti írása is beszámol.
Halála után Magyarországon országos gyászt rendeltek el, amelyet április 21-ig meghosszabbítottak. Különös ellentmondása ez a történelemnek: alig fél évvel korábban a magyar kormány fegyverrel akadályozta meg a megkoronázott uralkodó visszatérését, majd száműzetésbe küldte, halálakor viszont már hivatalos gyásszal tisztelgett előtte. A király nélküli királyság így búcsúzott el utolsó királyától.
Királyszoba és kálvária őrzi az emlékét
A tihanyi apátságban ma is számon tartják azokat a helyiségeket, ahol IV. Károly és Zita az utolsó magyarországi napjaikat töltötték. A Balatonra néző épületszárnyban kialakított királyszobát 2021-ben, az események századik évfordulóján újították fel és áldották meg.
A király emlékére az 1920-as években kálváriát is emeltek Tihanyban. Az 1927-ben felszentelt keresztút stációin az egykori magyar vármegyék címerei kaptak helyet. A kálváriát 1960-ban lebontották, majd évtizedekkel később újjáépítették. A helyreállítás 2013-ra fejeződött be. Történetét a Magyar Katolikus Lexikon is feldolgozta.
Az 1055-ben alapított tihanyi monostor altemplomában nyugszik I. András király. Ugyanennek az épületnek az emeletén töltötte utolsó magyarországi napjait az utolsó megkoronázott magyar uralkodó.
