Október elején 29 centiméteres vízállást mértek a Balatonon, mindössze hat centiméterrel magasabbat a 2003-as történelmi minimumnál – írja a Másfélfokon megjelent elemzésében Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza. A számok a vízmérce nullpontjához viszonyított szintet jelölik, nem a tó mélységét.
Az alacsony vízállás önmagában nem példátlan. A különbség az, hogy ma melegebb éghajlat mellett alakul ki: a párolgás egyre nagyobb terhet ró a tóra és az azt tápláló területekre.
A Balaton utánpótlása ugyanis nemcsak a vízfelszínre hulló esőtől függ. Legalább ilyen fontos, mennyi víz marad a környező tájban, és onnan mennyi juthat el a tóba. A kutató számításai szoros összefüggést mutatnak a vízgyűjtő vízellátottsága és a Balaton őszi vízállása között.
A nyári veszteség nőtt meg igazán
Korábban a vízgyűjtő téli víztöbblete és nyári vízhiánya nagyjából kiegyenlítette egymást. Az évszakok szerepe megmaradt, az arányok azonban eltolódtak: miközben a téli többlet kissé nőtt, a nyári hiány ennél jóval nagyobb mértékben erősödött.
Így a vizsgált területen egy átlagos év mérlege is a vízhiány felé fordult. A 2000-től elemzett 26 év közül 16-ban negatív lett a modellezett éves egyenleg.
A mostani helyzetet tovább súlyosbította, hogy a száraz 2025-ös évet nem követte megfelelő téli feltöltődés, majd 2026 nyarán ismét jelentős vízhiány alakult ki. Vagyis több egymást követő időszak vesztesége halmozódott fel.
A csapadékos időszakok vizét kellene megtartani
Az elemzés szerint felértékelődik a hűvös félév szerepe: ilyenkor kisebb a párolgás, ezért nagyobb esély van a vízkészletek feltöltődésére. Ehhez azonban a megváltozott viszonyok között már az átlagosnál csapadékosabb időszakokra van szükség.
Szabó Péter ezért a víz megtartását hangsúlyozza: a bőségesebb téli csapadékból minél többet kellene megőrizni a Balatonban és a vízgyűjtőjén.
A szerző szerint a tudományos eredmények nem igazolják, hogy a tó másfél évtizeden belül eltűnne. A tartósan alacsony vízállás kockázatával ugyanakkor számolni kell: az elemzésben hivatkozott balatoni kutatások szerint 2040-től többéves aszályok idején külső vízpótlásra is szükség lehet.
